Elkötelezettség

Ez különbözteti meg a cselekvőket az álmodozóktól

„Az emberek nem követik az elkötelezettség nélküli vezetőket. Elkötelezettségedről a legkülönbözőbb területeken adhatsz bizonyságot, a munkaidő betartására való hajlandóságodtól kezdve képességeid fejlesztésén át a munkatársaidért hozott személyes áldozatokig.” - Stephen Gregg, az Ethix Corp. elnök vezérigazgatója

„Ki saját koráért megtette, mi tőle telt, mindenkor üdvös lesz annak élete.” - Johann von Schiller, drámaíró

Aki megelőzte a saját korát

Néhány évvel ezelőtt a feleségemmel, Margarettel, lehetőségünk nyílt egy olaszországi vakációra. A két legfontosabb dolog számunkra a jó étel és a művészet volt. Hogy megtaláljuk a legpompásabb ételeket, olyan barátainktól kértünk tanácsokat, akik már jártak Olaszországban. A legpompásabb műtárgyak megtekintése végett pedig egy csodálatos idegenvezető segítségét vettük igénybe, aki a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum beszerzője. Számos nagyszerű műtárgyat láttunk ezen a túrán, de engem egyik sem nyűgözött le úgy, mint Michelangelo Dávidja. Ekkor értettem meg, miért is nevezik mesterműnek.

Michelangelo fantasztikus életet élt. Talán a nyugati civilizáció legnagyobb - de legalábbis a legnagyobb hatású - művésze volt ő, aki szobrásznak született. Egyszer azt mondta, hogy a kőfaragószerszámok iránti szeretetet a szoptatós dajkája tejével szívta magába. Első érett mesterművét, a Pietát, huszonegy esztendős korában faragta, Dávidot pedig harmincéves kora előtt készítette el.

Harmincas évei elején Michelangelót Rómába hívatta II. Gyula pápa, hogy egy fényűző pápai sírboltot faragtasson vele, de aztán inkább egy festészeti tervezet kivitelezésére kérte fel. Michelangelo először el akarta utasítani, mert semmi kedve nem volt egy tucat figurát festeni egy kis vatikáni kápolna mennyezetére. Noha gyerekkorában festői képzésben is részesült, a szenvedélye a szobrászat volt. Amikor azonban a pápa nyomást gyakorolt rá, vonakodva elfogadta a megbízatást.

A tudósok úgy vélik, Michelangelo vetélytársai jártak közben azért, hogy ő kapja meg a munkát, remélve, hogy vagy elutasítja, és akkor elveszíti a pápa kegyét, vagy elvállalja, és lejáratja magát. Mihelyst azonban Michelangelo elvállalta a megbízatást, szívvel-lélekkel elkötelezte magát mellette, és a tervezetet kibővítette a tizenkét apostol egyszerű megfestéséből egy több mint négyszáz alakot és a teremtés könyvének kilenc jelenetét ábrázoló képpé.

2. Az elkötelezettség próbája a tett

Egy dolog beszélni az elkötelezettségről, és egy másik dolog tenni is valamit a bizonyítására. Az elkötelezettség egyetlen valódi mércéje a tett. Ahogyan Arthur Gordon is elismerte: „Semmi sem könnyebb, mint szavakkal dobálózni. És semmi sem nehezebb, mint nap nap után a szavunkat betartva élni.”

Hallottam egy történetet egy újonnan megválasztott bíróról, aki egy különleges megyei választáson nyerte el hivatalát. Beiktatási beszédében azt mondta: „Szeretnék köszönetet mondani annak a 424 embernek, akik megígérték, hogy rám fognak szavazni. Szeretnék köszönetet mondani annak a 316 embernek, akik azt mondták, hogy rám szavaztak. Szeretnék köszönetet mondani a 47 embernek, akik múlt csütörtökön tényleg eljöttek szavazni, és annak a huszonhat jóembernek, akik valóban rám adták a voksukat.” Veled mi a helyzet, amikor ígéreteid betartására kerül a sor?

3. Az elkötelezettség kaput nyit a teljesítmény előtt

Vezetőként éppen elég akadállyal és ellenkezéssel fogsz szembenézni - vagy nézel szembe máris. És jönnek olyan idők, amikor az elkötelezettség lesz az egyedüli hajtóerőd. Ahogy David McNally megjegyezte: „Az elkötelezettség a szembenállás ellensége, lévén komoly ígéret arra, hogy az ember folytatja az előrenyomulást, és bármennyiszer küldik is padlóra, mindig felkel.” Ha érdemi eredményeket akarsz elérni, elkötelezettnek kell lenned.

Nézz magadba!

Ha az elkötelezettségről van szó, alapjában csak négyféle ember létezik:

1. A mindenből kimaradók. Azok az emberek, akiknek nincsenek céljaik és nem kötelezik el magukat.

2. A visszahúzódók. Azok az emberek, akik nem tudják, képesek lesznek-e elérni a céljaikat, és ezért ígérni sem mernek.

3. A kihullók. Azok az emberek, akik elindulnak egy cél felé, de amikor az út göröngyössé válik, meghátrálnak.

4. A kitartók. Azok az emberek, akik célokat tűznek ki, elkötelezik magukat mellettük, és el is érik azokat, kerül, amibe kerül.

Te milyen fajta ember vagy? El szoktad érni a céljaidat? Mindent megvalósítasz, amire képesnek tartod magad? Hisznek benned az emberek, és készségesen követnek? Ha e kérdések közül bármelyikre nemmel válaszolsz, a gond elkötelezettséged mélységével lehet.

Mit kell tenned?

Elkötelezettséged elmélyítésére a következőket kell tenned:

• Mérd le! Időnként úgy gondoljuk, elköteleztük magunkat valami mellett, a tetteink viszont mást mutatnak. Vedd elő a naptáradat és csekkfüzet-nyilvántartásodat! Tölts pár órát annak felmérésével, hogy mivel töltöd az idődet és mire költöd a pénzedet! Vizsgáld meg, mennyi időt töltesz munkával, vallásgyakorlással, a családoddal, sporttevékenységgel, kikapcsolódással, és így tovább. Számítsd ki, mennyi pénzt költesz megélhetésre, szórakozásra, a személyes fejlődésedre és jótékonyságra! Mindezek a dolgok elkötelezettséged valós mércéjéül szolgálnak. Valószínűleg meg fogsz döbbenni attól, amit találsz.
• Tudd, hogy mi az, amiért érdemes meghalni! Az egyik olyan kérdés, amit minden vezetőnek fel kellene tennie magának, a következő: „Mi az, amiért hajlandó lennék meghalni?” Ha arra kerülne a sor, mi volna az életedben, amivel a következményektől függetlenül képtelen lennél felhagyni? Írd le, mire lyukadtál ki, azután nézd meg, hogy a tetteid összhangban vannak-e az eredményeiddel!
• Alkalmazd Edison módszerét! Ha nehézséget okoz az első lépés megtétele az elkötelezettség felé, tégy próbát Thomas Edison módszerével! Ha Edisonnak eszébe jutott egy jó ötlet egy találmányhoz, sajtótájékoztatót hívott össze, hogy bejelentse. Azután visszavonult a laboratóriumába, hogy kidolgozza a találmányt. Ha nyilvánosságra hozod a terveidet, alkalmasint erősebben elkötelezed magad a megvalósításuk mellett.

Emlékeztető történet

Az egykori profi kosárlabdajátékos, Bill Bradley, tizenöt esztendős korában nyári kosárlabda-táborban vett részt, amelyet „Laza” Ed Macauley vezetett. Abban a táborban Macauley olyan kijelentést tett, mely megváltoztatta Bradley életét: „Ne feledd el, ha játékodat nem fejleszted a képességeid legvégső határáig, valahol a világban lesz egy ugyanolyan adottságú játékos, és ha egy szép napon egymással játszotok, ő lesz előnyben.” Vajon mennyire felelsz meg ennek a mércének?