Tanúságtétel

Ütő Bence

Amikor elvégeztem az ŐVK-t, az első vezetőségin a kezembe nyomtak egy sört, 15 évesen, mert a vezetőségit így szoktuk tartani. Minden hétfőn és pénteken volt vezetőségi, amit mindig egy presszóban tartottunk. Előtábor pedig nem létezett rövidital nélkül.

Ezt követően a következő cserkész tanév előtt, augusztusban szóltak, hogy vegyem át a csapatot szeptembertől. Rossz érzés volt, hogy ott voltam fiatalon, eszköztelenül, tapasztalat nélkül.

A táborban első este úgy beittak, hogy utána részegen elkezdtek autót vezetni hegyre fel, az autóval gyalogosokat kergettek meg, ami a felelősség miatt para volt. Mivel a felelősség túlmutatott rajtam, ezért jelentkeztem a ST képzésre, hogy tudást szedjek magamra.

A táborban új kultúrát vezettünk be. Csak sör és abból is csak 1-2 lehet maximum. Nagy ellenállás kerekedett belőle. Utólag tudtam meg, hogy pálinkát is behoztak, ami kimerítette a szabályszegést, de úgy voltam vele, hogy amíg titokban és mértékkel csinálják, addig nem konfrontálódok.

Az utolsó előtti este a TT után azonban egy őrsvezető nagyon részegre itta magát. Mérges és dühös voltam, hogy veszélyezteti a rá bízott gyerekeket azzal, hogy részegen nem tud rájuk vigyázni. Az volt a szándékom, hogy ezt a vezetőt kivesszük az őrséből és elvesszük tőle a megbízatását. Konfliktuskerülő révén halasztottam és halogatódott az elbeszélgetés, nagyon gyengén fogtam meg a kérdést.

Végül találkoztunk, de csak egy ejnye-bejnye lett belőle következmény nélkül, amitől rosszul éreztem magam, mert nem sikerült, mert úgy éreztem, hogy nem tettem semmit.

Bele kellett állnom abba, hogy újra felépítem a személyiségem az elveim mentén, hogy amit mondok, azt meg is teszem. Rohadt nehéz konfliktust felvállalni, rossz zsarunak lenni. Fejlődni kell benne. Ezt fel kell ismerni és el kell indulni benne.

Így tudtam megváltozni és jobbá válni.