Vezetővédelem

Pótó Judit (Tidu)

Csoportbeszélgetések

• Mik azok a helyzetek, amikor meghaladod önmagad?
• Melyik az a része, ami nehéz?
• Miért éri meg? Mikor lesz jó?

Hogyan tudjuk védeni magunkat a szélsőségektől, kifáradástól? A szélsőségek jók, mert jó dolgok várnak minket. De a kiegyensúlyozottság a cél.

A kiégés 12 fázisa

Az elmélet ismerete ellenére is ki tudunk égni. Azok veszélyeztetettebbek, akiknek magas ideáljaik vannak. Probléma lehet, ha kritika nélkül kezelik az ideált.

1. A bizonyítási vágy kényszerré válik

A bizonyítás elvárássá válik saját magunkkal szemben és ha nem tudjuk hozni, problémává válik. Azzal mindig könnyű dolgozni, aki mindig elérhető. Ha futunk az árral, elindulunk a kiégés felé.

2. Fokozott erőfeszítés

Ha több feladat merül fel, az erőfeszítés is növekszik, amit csak több munkával lehet ellensúlyozni.

3. Személyes igények elhanyagolása

Mivel a több munkához az időt a személyes énidőből vesszük el, elhanyagoljuk a személyi igényeinket. „Nem érek rá pszichológushoz menni.”, „Annyi dolgom van.”, de az sosem lesz kevesebb. Az őrültség biztos útja ugyanazt csinálva változást várni.

4. Igények és konfliktusok ignorálása

Mivel a személyes igények elhanyagolódnak, konfliktusok keletkeznek, de ezeket ignorálja, nem eszik rendesen, nem beszélget, nincs jelen, nem figyel oda. Erre az első négy fokozatra bármikor könnyen rá tudunk csúszni, például egy tanulásintenzív vizsgaidőszak során. A kérdés az, hogy ha ezt felismertem, akkor vizsgáljam meg, hogy ez meddig tart még? Ha nem látom a végét, ha nem látom, hogy mikor és mitől lesz más, akkor feltétlen lépéseket kell tenni a változtatás érdekében. Ha ezt nem tesszük meg, innentől már komolyabb problémák jönnek!

5. Értékrend megváltozása

Ha az értékek nem teljesülnek, üvöltözésbe, anyázásba torkollik. Pl. orvos, aki a betegek gyógyítására esküdött fel, közben meg már a betegekkel is ordítozik a rendszer, az energiahiány, a kimerültség, a tartalékok hiánya miatt.

6. Problémák tagadása

Ez a fázis nagyon hasonlít a 3. pontra, tagadásba torkoll: nincs új ötlete, „csak jobban kell csinálni és minden jó lesz”, „csak kicsit össze kell szednem magam”, „a jövő héttől jobb lesz.” Mi lesz más? Nincs honnan erőforrást gyűjteni.

7. Visszahúzódás

Ez már komoly szakasz, menekül a szociális élettől, a feladatoktól, kerüli az embereket, minden kötelesség és vérszívás. Csak az egyedüllétből tud erőt meríteni. Bénultság.

8. Viselkedés- és magatartászavarok

Kétségbeesett lépéseket tesz, pl. túlsúlyosként léböjt-kúrát kezd. Túlvállalja magát, további munkákba menekül.

9. Deperszonalizáció

Mivel már nem tudja elviselni a nyomást, a feszültséget, a negatív érzéseket, ezért eltávolodik az érzéseitől, hogy ne érezze őket, de így nem tud örülni sem.

10. Belső üresség érzése

Itt már kell a segítség, egyedül nem lehet ebből kijönni.

11. Depresszió

Pszichológus, gyógyszeres segítség szükséges.

12. Teljes kiégettség

---

Cserkészetben az első felében mozgunk, de ne jussunk el a mélyebb bugyrokba. Mindig szükség van a környezet visszajelzésére, mert az elmélet ismerete nem segít felismerni saját magunk helyzetét. Az, hogy a kiégés trend, hogy elcsépelt, nem segít.

Tágabb szemszögből a túlterhelést mindig tartsuk egészséges keretek között. Ha csak minél több kontrollt alkalmazunk, hol az önmeghaladás katarzisa? Csak a kiégést elkerülni önmagában nem örömteli. Nem mindegy, hogy milyen árat hol fizetünk meg.

Projektkapcsolatok

Mivel egy projektben közös a cél, a keret, a kapcsolat, a feladat, az időtáv, a csapat, a projekt nagyon intenzív, folyamatos rendelkezésre állást és kommunikációt igényel, azt gondolhatnánk, hogy jóban vagyunk egymással. De ez tényleg igaz, vagy csak a közös cél tart össze? Barátaim lettek, vagy csak projektkapcsolatokra tettem szert?

A cserkészeten kívül nem könnyű baráti kapcsolatokat fenntartani, mert a cserkészet feladatai adják a célt, a keretet, a kapcsolatokat, struktúrált kereteket ad. De mi lesz, ha vége lesz a projektnek? Emellett a barátság igénye lehet egyoldalú is.

1. A cserkészet adja a kereteket, ez értékes, használjuk.
2. Ettől függetlenül építsük a barátságokat, saját téma alapján, új találkozási pontokon, új projektben
3. Érjük el az igazi szabadságot

Az igazi szabadság fokozatai: 1. IGEN mindenre 2. NEM mindenre 3. Szabad Igen

Lehetséges válaszaim lehetnek, hogy „Nincs kedvem”, „Nem fér bele”, „Máshol leszek”, „Nem érek rá” és ezeket kedvesen is lehet mondani, hogy a másik ne érezze értéktelennek magát, de ide eljutni évek.

Ez a valódi önmegvalósítás: azt vállalom el, amit szeretnék csinálni. A vállalás lehet nehéz! Ne gondoljuk, hogy „Mindenki idióta, aki felkér” :)

Ha a vállalás nem kényszeres, akkor elindulunk az önmegvalósítás felé. Ott a fejlődés, a stressz. De semmiképp ne legyen kényszeres.

Mondjatok szabadon IGEN-t.

A cserkészetben nagyon megfigyelhető volt, hogy az intenzív vezetői feladatokból a teljes semmibe csöppentek az emberek, ami nem normális. Irányító vezetőből nagyon jó mentoráló vezetők lehetnének, de ez nehéz minták nélkül.

„Én döntöm el, hogy mikor jó az életem.” Ez a szabadság elérése, támogatása. Viszont ha elvállalta, csinálja és csinálja végig, ez nem a feladásról szól. A vállalás, a számonkérhetőség továbbra is létezik!

Csoportkérdések

• Milyen eszközökkel véded magad?
• Milyen eszközökkel védesz másokat?
• Szervezeti és egyéni szinten?

Gyűjts ezen kérdésekre 10 lehetséges választ!

Felmerült válaszok:

• Személyes találkozások
• Személyes telefonhívás - Hogy vagy?
• Vezetői program, résztvevőként
• Jog és lehetőség akadályozni: nem adok parancsnoki ajánlást a VK-ban való részvételre, mert védeni akarom, vagy mert nem értek egyet az adott VK értékeivel
• Mini Digitális Detox (1-2 nap, hétvége) - Határozd meg, mikor vagy elérhető!
• Korosztályos élmények
• Tréningeken, képzéseken részt venni, pl.: Vezetővédelem tréningen :)
• Határok megszabása - ne vállalja túl magát - ne akarjon napostiszt lenni őrsvezetőként, őrs mellett